Egy napon, mikor a róka az erdőt járta, összefutott egy idegennel "Szép Napot!" Üdvözölte. "Hát te ki volnál?"

"Én a macska vagyok." Felelte az idegen. "Eddig egy farmon szolgáltam, de el kellett jönnöm onnan."

"Rosszul bántak veled?" Kérdezte a róka.

"Nem, nem volt olyan rossz. Nagyon is jól odafigyeltek rám, de napról napra szegényebbek és szegényebbek lettek, míg végül nem maradt elég, hogy minket, állatokat is meg tudjanak etetni. Aztán egy napon véletlenül kihallgattam a gazdát, miközben a feleségével azon gondolkoztak, hogy ha nem javul a helyzet, engem esznek meg legközelebb. Ekkor úgy éreztem, hogy ideje szedni a sátorfámat."

"Szegény macska." Mondta a róka. "Micsoda szörnyűségeket kellett átélned! Várj csak! Miért nem állsz be hozzám szolgálni?"

"Melletted biztonságban tudhatom magamat?" Kérdezte a macska. "Védelmezni fogsz?"

"Hogy biztonságban leszel-e?" Hencegett a róka. "Kedves cicám! Onnantól kezdve, hogy a szolgálatomba lépsz, nem lesz állat, aki ne teljes tisztelettel vagy többel bánna veled!"

"Nagyszerű! Akkor elfogadlak mesteremnek!" Mondta a macska.

Az üzlet megkötetett, így a róka elkezdte kiképezni az új cselédet.

"Na, mond csak: mit teszel, ha összetalálkozol véletlenül a medvével?"

"Csak egy dolgot tehetek, mester: felszaladok a fára."

A róka nevetett "Több módot is találnod kell az ilyen helyzetekre! Végy engem: nekem jó pár száz technikám van arra, hogy mit tehetnék, ha összefutnék a medvével."

Ahogy a róka kacarászott, lassan kilépett egy fa mögül a medve, hogy szelíden a róka mögém lépjen. A macska már akkor felszaladt egy fára, mikor meglátta. Mielőtt a róka mozdulni tudott volna, a medve a vállára fektette karmait, hogy ne próbáljon elszaladni.

"Jaj, mester! Hogy lehetséges ez?" Kiáltotta a macska a fáról. "Én az egyetlen módszeremmel elmenekültem, míg téged száz technikával is elkapott!"

A róka fittyet hányt a macska szavaira. Hátratekintett a medvére. "Kedves régi barátom! Miért üdvözölsz ilyen modortalanul? Felsebzed a vállamat, de nem értem, hogy mi okod van erre. Pedig tudod, hogy mindig jó és hűséges cimborád voltam."

"Hogy te? Hűséges cimbora?" Morgott a medve.

A medvén eluralkodtak az érzelmei, ezért szélesre tátotta az állkapcsát, hogy hangos üvöltéssel nyomja el a róka nagyképűségét. Azonban ezzel esélyt adott a rókának a szökésre. A róka gyorsan kicsusszant a medve karmai közül, aki megszeppenve nézte annak hűlt helyét.

Később, mikor tiszta lett a levegő, visszajött a róka, hogy előhívja a macskát. "Látod? Semmiség volt előcsalogatni a legjobb orcáját." Nevetett.

Látta, hogy alig sikerült meggyőznie a macskát, ezért nem is erőltette tovább a tárgyat. "Gyere! Ideje hazamenni."

Fordított szöveg forrása: http://oaks.nvg.org/mikko2.html

Kép forrása: http://www.kuriosas.com/vintage-finnish-book-illustration-outi-markkanen/