Néhány nappal, miután a macska a szolgálatába lépett, a róka találkozott a farkassal. Nem sokat látták mostanában egymást, leginkább azért, mert a farkas nehéz időkön ment keresztül és az éhhalál szélére jutott. Azonban sikerült levadásznia egy ökröt, így újra erőt nyert magának.

"Szép napot!" Köszönt barátságosan a róka.

"Szép napot neked is! Hogy vagy?" Kérdezte a farkas.

"Nagyon jól, nagyon jól! Nemrég szolgálatomba állt valaki, aki nagyszerű cseléd! Nem túlságosan nagy, de elég erős és gyors ahhoz, hogy még azelőtt leteperjen és megegyen, hogy egyáltalán észre vennéd."

"Valóban?"

"Valóban. Csak látnod kéne!"

"Valóban szeretném látni azt a cselédet, ha ilyen csodálatos!" Mondta a farkas.

"Hát akkor telepedj le az ajtórés elé, hogy bepillanthass a konyhába. Éppen itthon van. De figyelmeztetlek, nehogy megpillantson! Ha meglátja a szőrszálad legvégét is, nem garantálhatom az épségedet!"

A farkas nagyon elámult ezen. Óvatosan odaólálkodott a róka konyhájának ajtajához, majd lassan szimatolni kezdte a rést. Bent a macska, meglátva a farkas orrának a hegyét, azt gondolta, hogy egy egér ólálkodik az ajtórés környékén, ezért minden karmával odakapott. Ezzel úgy megijesztette a farkast, hogy azon nyomban elmenekült az erdőbe.

Még lihegett a szaladástól, amikor összetalálkozott a medvével. "Hallottál arról a rettenetes cselédről, aki a macska szolgálatába állt?" Kérdezte.

A medve nem tudott semmit, ezért a farkas elmondta a rettenetes élményét.

Mindez megmozgatta a medve fantáziáját. "Rá kell lesnem erre a csodálatos szolgálóra!" Mondta, majd megindult a róka házának irányába.

"Én megvárlak inkább itt!" Szólt utána a farkas. "És figyelmeztetlek, légy nagyon óvatos!"

Amikor a medve odaért a róka otthonához, halkan elkezdett szaglászni a konyhaajtó rése alatt. Alig szippantott párat, amikor egy rettenetes légy lecsapott az orrára.

A medve felkiáltott, majd visszaszaladt a farkashoz.

"Láttad?"

"Épp csak megpillantottam a farka végét, amikor a hosszú és éles karmaival rám támadott."

"Atyám! Bárcsak egyszer tényleg megleshetnénk!" Sóhajtotta a farkas. "Azt hiszem, meg kéne kérnünk a rókát, hogy közelebb engedjen hozzá."

Így elmentek  rókához, aki azt felelt. "Talán, ha rendeznétek egy lakomát, amire őt is meghívjátok, akkor elmenne rá."

"Helyes!" Mondta a farkas. "Így fogunk tenni! Még mindig van egy kevés az ökörből, amit vadásztam. Pont elég egy lakomához."

Megsütötték a maradék ökröt, előkészítették a lakomát.

"Most megyek, szólok a cselédemnek." Mondta a róka. "Mikor halljátok, hogy közeledünk, bújjatok el valahová, ahonnét láthattok minket, de mi nem láthatunk titeket. Ha mégis megpillantana titeket a szolgám, nem vállalok felelősséget a következményekért."

Így a farkas elrejtőzött a bokrok mögé, míg a medve faágakkal takarta el magát. Jött a macska és a róka, leültek a lakomához.

Ekkor a farkas, mivel nem látott semmit, megpróbált kinézni a bokrokból, de a macska kiszúrta a mozgolódását és morgott egyet az irányába. Egyetlen ijedt ugrással a fák közé vetett magát a farkas, hogy addig szaladjon, míg ki nem fulladt teljesen.

A macska is megrémült, ezért a közeli fa felé kezdett szaladni. A medve azt hitte, őt akarja elkapni a szörnyű rém, ezért elhajította az ágakat. A medve úgy szaladt, hogy véresre koptak a talpai, de még sokáig nem állt meg.

Így a róka és a macska kettesben fejezték be az ökröt.

Fordított szöveg forrása: http://oaks.nvg.org/mikko2.html#6