Eljött a nap, mikor beérett a föld, amit Mikko, a róka és a farkas gondozott. Így kiment a két barát, hogy lekaszálják a gabonát, majd félrehordják egy magtárba. Mikor eljött az aratás pillanata, hívták a medvét i, hogy segítsen nekik.

A magtárnál találkoztak, ahogy korábban megegyeztek erről.

"Az első feladatunk, hogy beosszuk magunk között a munkát." Mondta a farkas.

A róka fürgén felmászott egy tartógerendára. "Én majd itt maradok." Szólt a többikehez. "Innen ügyelek arra, hogy ne hulljon vissza semmi se a fejetekre. Így ti dolgozhattok ott lent minden félsz nélkül. Bízzatok bennem! Vigyázni fogok rátok!"

így a medve és a farkas a munka nehezebbik oldalához láttak, míg a róka időről időre fahasábokat dobált le nekik.

"Csak óvatosan!" Kiáltották neki. "Meg akarsz ölni minket?"

"Elképzelni sem tudjátok, milyen nehéz feladatom van!" Válaszolta Mikko. "Szerencsétek, hogy csak egy-egy kisebb darab hullik le hozzátok! Ha nem lennék ilyen óvatos, minden bizonnyal már meghaltatok volna!"

Így folytatták a munkát fáradhatatlanul. Mikor végeztek, a róka leugrott és elterült, mintha ő dolgozott volna a legkeményebben. "Örülök, hogy ennek vége!" Mondta. "Nem bírtam volna tovább!"

"Hát akkor nézzük!" Nézett rájuk a farkas. "Hogyan osszuk el a termést?"

"Majd én megmondom, hogyan!" Felelte a róka. "Itt vagyunk mi hárman, a termésünk már lent a földön három részre oszlott. A legnagyobb rész természetesen azé, aki a legnagyobb. Ez a medve. A közepes jár a farkasnak. És mivel én vagyok a legkisebb, enyém a legkisebb adag."

Egyetértett a medve és a farkas is. Mindannyian elvették a maguk részét.

Együtt elindultak a malomhoz, de ahogy a malomkő elkezdte feldolgozni Mikko adagját, furcsa hangot hallatott.

"Érdekes." Hallgatta a medve. "Mikko része felől más hangok érkeznek."

"Töltsétek meg némi homokkal a sajátotokat." Mondta a róka. "Minden bizonnyal a tiéteknek is ilyen hangja lesz."

Így tett a farkas és a medve, némi homokot öntöttek az őrlendőhöz. Amikor ismét megmozdult a malomkő, már az ő részük is olyan hangot adott, mint a rókáé.

Így elégedetten mentek mind haza, azon gondolkozva, hogy milyen sok jó tartalék lesz télen a kamrájukban.

Fordított szöveg forrása: http://oaks.nvg.org/mikko3.html