Egy napon egy farmer gödröt ásott az udvarán, hogy beleessenek az állatok, akik megdézsmálják a gabonáját. Ám a véletlen sors egyszer belelökte a saját csapdájába: mikor csalit akart elhelyezni, belecsúszott a lyukba, és a nagy zsák halálra zúzta, amikor ráesett a fejére. Így találta őt a hermelin. "Hümmm", gondolkozott a hermelin, "Ez csak nem csupán maga a farmer? Jobb, ha viszem a zsákból a csalit, mielőtt bárki más találna rá."

Így a hermelin kikotorta a gödörből a farmer csalis zsákját, egy szánra dobta, és aztán, miközben elkezdett nyammogni egy falaton, húzta maga után.

Hirtelen összefutott a mókussal, aki meglepetésében összeütötte a tenyerét.

"Isten áldjon, kedves testvér!" kiáltotta a mókus, "Mi jót vontatsz magad után ilyen lelkesen?"

"Egy zsákot, tele csalival; ezzel akart csapdába ejteni minket a farmer," magyarázta a hermelin "Beleesett a gödörbe, amit nekünk, szegény erdei népeknek ásott, de meg is szolgált érte rendesen! Gyere, vegyél egy falásnyit abból, amivel minket akart a lyukba édesgetni, aztán segíts húzni a szánkát, mert nagyon nehéz!"

"Itt a mancsom rá" mondta a mókus. Vett a csaliból egy harapásnyit, majd beállt masírozni a hermelin mellé, húzni a szánkót.

Hirtelen összetalálkoztak a nyúllal. Olyan ámulattal nézett az rájuk, hogy majd kiugrottak a szemei. "Elnézésetekért esdeklem!" pityergett a nyúl, "de mondjátok el, kérlek, mit vonszoltok magatokkal?"

"Csalétek ez, amit a farmer nekünk szánt," fejtegette a hermelin. "Mikor el akarta helyezni a gödörben, amit szegény erdei népünknek ásott, maga esett bele és benne lelte halálát. Megkapta, amit érdemelt! Harapj egy jót te is, aztán segíts húzni a szánt!"

A nyúl is megkóstolta a csalit és beállt a hermelin és a mókus mellé húzni a szánkót.

Hirtelen összefutottak a rókával. "Szentéges Ég!" mondta ő, "mi az, amit ti hárman vontattok?"

A hermelin elmesélte megint, "Csali ez, amivel a farmer minket akart csapdába ejteni. Ám ő esett bele a gödörbe végül és kitörte a nyakát. Megérdemelte, mert a lyukat nekünk, szegény erdei népeknek szánta. Vegyél te is egy falatot, aztán gyere, segíts húzni a szánkót!"

Így a róka is evett a csaliból, majd a hermelin, a mókus és a nyúl mellé.

Hirtelen elébük jött a farkas.

"Te Jóságos!" rimánkodott, mit hurcoltok ti négyen?"

A hermelin elmondta újra, "A farmer csaliját. Ő kipurcant, miután beleesett a gödöreb, amit nekünk, szegény erdei népeknek ásott. Megszolgált érte! Harapj egyet te is, aztán segíts!"

Így hát a farkas is vett a csalétekből és beállt a hermelin, a mókus, a nyúl és a róka mellé húzni a szánt.

Hirtelen a medve keveredett az útjukba. "Istenre kérdem," brummogta, mit visztek ti öten?"

"Egy zsák csali ez, amit nekünk szánt a farmer," szólt ismét a hermelin "Ő beleesett a csapdába, amit szegény erdei népünknek ásott. A lyukban ráesett a zsák és nyakát szegte, de meg is érdemelte a tettéért! Gyere, vegyél te is belőle, majd segíts elhúzni a szánkót!"

A medve is evett és beállt a hermelin, a mókus, a nyúl, a róka és a farkas mellé menetelni.

Húzták és húzták a szánkát, és amikor elfáradtak vagy éhesek lettek, megálltak falatozni; egészen addig, amíg ki nem ürült a zsák.

Ekkor megszólalt a farkar, "Nézzétek, testvérek, majdnem felhabzsoltuk a farmer összes csaliját, kivéve pár csontot. Mit fogunk most enni?"

"Egyszerű!" brummogta a medve "Megesszük a legkisebbet közülünk! "

Amint kimondta, a mókus felszaladt a fára és a hermelin elsurrant egy szikla alá.

"De hát a legkisebbek elmenekültek!" kiáltotta a farkas.

A medve ismét felmordult "Huhhh! A legkisebb most az a dülledt szemű nyúl Gyerünk −"

A neve hallatára a nyúl is eliszkolt, gyorsan átugrált egy réten a biztonságos üregbe.

Ekkor a medve nehéz mancsait a róka vállára helyezte.

"Akkor hát te vagy a sorban következő" mondta, "mert te vagy a legkisebb hármunk közül."

A róka merészen a medvére nézett. "Igaz, hogy én vagyok a legkisebb. Rendben, barátaim, készen állok. Ám, mielőtt megennétek, szeretném, ha elvinnétek a hegytetőre. Itt lent a völgyeb olyan komor! "

"Legyen kívánságod szerint." mondták a többiek "Elviszünk oda, ahol sokkal vidámabb a helyszín."

Ahogy másztak a hegyen, a róka sugdolózni kezdett a farkas fülébe "Psszt! Mit gondolsz, ki következik, ha engem megettetek? Ki lesz a legkisebb akkor?"

"Te Jóságos!” nyüszített a farkas "Én leszek akkor a legkisebb, nem igaz?" Ez a félelmetes lehetőség elvette minden étvágyát.

"Figyelj csak," mondta a farkas a medvének, "szerintem nem lenne helyes, ha megennénk a rókát. Én, te és a róka, minekünk barátoknak kéne lennünk és örökké békében kéne élnünk. Szavazzunk a kérdésben, és győzzön a többség szava! Én atórra szavazok, hogy mi hárman maradjunk barátok. Te mit mondasz, Mikko?" A róka egyetértett a farkassal.

"Így," mormogta a medve, "hogy ti leszavaztatok, nincs is szükség a szavazatomra, mert győzött a többség. De el kell mondjam, nagy kár ez, hogy így szavaztatok, mert én nagyon éhes vagyok."

Végül a három állat, a medve, a farkas és a róka úgy döntöttek, hogy barátok lesznek mindörökké, és egymás közelébe költöznek a farm mögötti fák közé.

Fordított szöveg forrása: http://oaks.nvg.org/mikko1.html

Kép forrása: https://www.gutenberg.org/files/38112/38112-h/38112-h.htm