A farkas és a róka úgy döntöttek, hogy egymáshoz közel költöznek és partnerekké válnak.

"Az első dolog, amit meg kell tennünk," mondta a farkas, "hogy megműveljük az erdőt és elvetjük a magvakat."

A róka egyetértett a farkassal, így a következő napon munkához láttak. Vacsorára vajban sült kappant terveztek lakomázni. Egy-egy kakast raktak a forrás hideg vízébe, nem messze a  helytől, ahol a magvakat tervezték ültetni.

Nem volt könnyű munka fát vágni, a róka hamar el is fáradt benne és kifogást keresett, hogy a munkát a farkasra hagyja. Mikor visszajött, azt mondta, "Keresztelőt tartanak a farmon és engem is meghívtak."

"Nem jó az, munkás nap áll előttünk," mondta a farkas "talán másik nap kéne menned."

"De ma van a keresztelő." válaszolt a róka "Mindig jó szomszédok voltak a falusiak, nem szeretném megsérteni őket."

"Akkor menj, ha úgy érzed, jobb ha elmész" felelte a farkas, "de siess vissza, mert még sokat kell dolgoznunk. "

Így a róka elindult, de nem ment nagyon messze; a forráshoz tért, ahol a kappanok hűltek. Elvette a farkasét és lenyalta a combokra kent vajat. Majd, ahogy ment egyre feljebb a Nap, visszaindult a farkashoz.

"Megtörtént a keresztelés?" kérdezte a farkas.

"Igen, megkeresztelték a gyereket.”

"És minek nevezték el?"

"Combnak keresztelték."

"Comb? Furcsa egy név, nem tagadom!"

Kis idővel később a róka ismét a farkas elé állt. "Egy újabb keresztelőt is tartanak a farmon, amire meghívtak."

"Még egy keresztelő? " morgolódott a farkas "Hogy lehet az?"

"Időközben a lánya is megszült."

"De ugye nem akarsz elmenni erre is? Nem mehetsz minden gyerek kersztelésére."

"Igaz, igaz," felelte a róka, "mégis azt hiszem, erre még el kéne mennem."

A farkas csak sóhajtott. "De ugye sietsz vissza? Túl sok a munka nekem egyedül."

"Ahogy csak tudok." ígérte a róka "Szaladok, amint vége lesz."

Így ismét elindult a róka, de ismét csak a forráshoz ment. Kivette a farkas kappanját és lenyalta a vajat mellehúsáról. Majd, mikor a Nap delelőn járt, elindult vissza.

"Nos," kérdezte a farkas, "minek nevezték el?"

"Mellnek keresztelték a csöppséget."

"Mell? Ez sem hétköznapi név egy gyereknek!"

Pár percig a róka úgy csinált, mintha keményen dolgozna. Aztán kifogást keresett, hogy elszaladjon, de mikor visszatért, megint azt mondta a farkasnak, hogy keresztelőre hívták.

"Még egy? Ez már kicsit sok! Hogy tudtak összehozni még egy keresztelőt?"

"Ezúttal a menyének született gyermeke."

"Nem érdekel, kicsoda!" mondta a farkas "Most már nem mehetsz! Túl sok munka van még mára."

A róka egyetértően hümmögött. "Igen-igen, most már nem mehetek több keresztelőre, túl sok a munka itt. De várj csak! Nemet kéne mondanom, de ezek a legközelebbi szomszédaink, mi pedig újak vagyunk itt. Megsérteném őket, ha nem megyek. Ígérem, rohanok vissza, ahogy tudok!"

Így a róka harmadára is egyedül hagyta a farkast. Kiszedte a forrásból a kakas kappanját és lenyalta a vajat a farról is. Mikor a Nap már tért vissza a horizonthoz, a róka elindult vissza a farkashoz.

"Ezt minek nevezték?"

"Ezt Farnak keresztelték." mondta a róka

"Far!" ismételte a farkas "Kik adnak ilyen fura nevet manapság a gyereküknek?"

Míg le nem ment teljesen a Nap, a róka is úgy csinált, mintha dolgozna, majd fáradtan egy fa tövébe csücsült.

"Héjjj!" jajdult fel "Nem lesz elég mára? Úgy hiszem, már vacsoraidő."

A farkas is felnézett a sötét égre. "Igen, mára végeztünk. Jobb, ha vacsorához látunk."

Elindultak együtt a forráshoz, de mikor a farkas kiemelte a kappant, észrevette, hogy eltűnt róla az összes vaj.

Keserűen feljajdult. "Te nyaltad le róla a vajat?"

"Én?" csodálkozott a róka, ártatlanul rázta a fejét "Hogy tehettem volna? Hisz jól tudod, reggeltől melletted dolgoztam, kivéve, mikor keresztelőre hívtak. Bizonyára te magad nyaltad le a vajat!"

"Én biztos nem!" vicsorgott a farkas "Fogadni mernék, hogy te voltál!"

A róka sértettséget tettetett.

"Ne merészelj ilyennel vádolni! A végére kell járnunk az ügynek! Elmondom neked, hogy miképp. Mindketten a tűz közelébe fekszünk, és majd a tűz felmelegíti a vajat, így akinek a szőrén megcsillan a vaj, arról kiderül, hogy hazudott. Egyetértesz?"

A farkas beleegyezett és lefeküdt a tűz mellé. Egész nap dolgozott, ezért nagyon fáradt volt, hamarosan el is szenderedett a fűben. Ekkor a róka odaosont mellé, majd egy kis vajat kent a farkasra a sajátjából.

 "Ébredj!" rivallt eztán a róka a farkasra "Ott csillog a vaj a szőrödön!"

A farkas felkelt és észrevette magán a fénylő vajat.

"Hogyan?" nézte meglepetten "Nem értem, de úgy tűnik, mégiscsak én nyaltam le a vajat. Bocsánatodat kérem, hogy nem emlékeztem és megvádoltalak."

A róka még mindig megbántva tettette magát. "Tán nem kéne mindig engem vádolni!"

Másnap visszamentek dolgozni. A farkas nekiállt eltüzelni a gallyakat, de a róka lefeküdt egy bokor árnyékába.

"Barátom," kérdezte a farkas, "hát te nem segítesz?"

"Te kezdjél csak ásni! Én majd figyelem, hogy a szálló parázs ne gyújtsa fel az erdőt."

Mikor a farkas végzett, nekiállt felásni a földet és elvetni a magokat. Ismét hívta a rókát, de az továbbra is heverészett. "Ültesd csak a magokat! Én majd elijesztem a madarakat, nehogy kikaparják."

Így a ravasz róka végül nem csinált semmit, míg a farkas megművelte a földeket.

Fordított szöveg forrása: http://oaks.nvg.org/mikko1.html#2