Kis idővel, hogy elkezdte kihajtani a magok, a farkas elégedetten nézte munkáját.

"Látod," mondta a rókának, "a termés növekedik, hamarosan betakaríthatjuk."

A róka húzta a száját. "Ha nem lesz mit ennünk, mielőtt beérik a termés, hamarosan éhen fogunk veszni." mondta "Vadásznunk kéne valamit, amíg várunk. Már ebben a percben is éhezem."

A róka elindult az erdőbe körbe szaglászni, hamarosan elért egy fához, amin a szarka fészke volt. A róka forgatta a fejét, körbejárta a fát, megnézte minden oldalról.

A szarka egyre idegesebb lett a fészkében. "Mond csak! Mit keresel te ennyire?"

A róka nem felelt, mélyen elgondolkozott, de végül bólintott, "Igen, nagyon jó fa ez." suttogta.

A szarka megint leszólt. "Mit nézel te, róka?"

A róka továbbra is elmélyedve szemlélődött, pedig hallotta a kérdést elsőre is.

"Ó, hogy te vagy az? Szép napot neked! Remélem jó egészségben találtalak és a fiókáid is erősek mind! Úgy elámultam ezen a fán, hogy elsőre észre sem vettelek. Tudod, ki kell vágnom ezt a fát, hogy egy új pár sílécet faragjak belőle. Ez a tökéletes fa!"

"Jajj, kegyelmezz! Nem vághatod ki ezt a fát! Megölnéd minden fiókámat? Hisz ez az otthonunk!"

A hamis róka együttérzést tettetve nézett fel.

"Szívemből sajnálom, hogy megzavartalak! Viszont attól tartok, hogy ki kell vágnom ezt a fát. Nincs még egy az erdőben, ami jobban megfelelne nekem."

A szarka kétségbeesetten csapkodta szárnyait. "Te kőszívű! Mit tegyek, hogy ne vágd ki ezt a fát?"

A róka vakarni kezdte a fejét, mintha nagyon erősen gondolkozna. "Mivel kedvellek, adok egy lehetőséget. Békén hagyom a fát, ha nekem adod az egyik fiókádat."

"Soha! Nem adom oda egy gyermekemet sem!" sikoltotta a szarka.

"Ahogy jónak látod. Ha kivágom a fát, megszerezhetem az összeset. Talán mégiscsak feláldozhatnál egyet a többiért."

Mit tehetett volna a szarka? "Megígéred, hogy a fát békében hagyod?" Kérdezte.

"Ígérem." mondta a ravaszdi, "csupán csak egy fiókádat kérem, minden mást békében hagyok."

Síró szemekkel, de a szarka kilökte egyik gyermekét a fészekből. A róka elkapta és elhurcolta.

Másnap ismét jött a róka. "Igen," mondta magának, "mégiscsak ez a tökéletes fa."

A szarka könnyezve nézte. "De azt ígérted, hogy békében hagyod a fát, ha neked adok egy gyermeket."

A róka izgatottan csapkodta a farkát. "Tudom, de mégis hol találhatnék még egy ilyen fát? Átkutattam az egész erdőt, és sehol semmi. Sajnálom, de kénytelen vagyok kivágni ezt."

"Kérlek, kérlek! Nem tudnálak valamivel rávenni, hogy keress másikat?" Könyörgött a szarka.

A róka csettintett a nyelvével. "Talán, ha ledobnál még egy gyermeket, nem vágnám ki a fádat."

"Hogy még egyet? Te átkozott!"

"Ha nem, akkor készülj! Egyet odaadsz vagy elveszíted az összeset. Válassz!"

A zavarodott szarka csak remélte, hogy ha feláldozza az egyiket, a többit megmenti, így még egy fiókát kilökött. A róka elkapta és elvonszolta.

Aznap a szarkához szállt látogatóba a varjú. "Kedves Barátném," értetlenkedett "hát hová tűnt két gyermeked?"

"A gonosz róka elvette őket!" hüppögte a szarka, majd elmesélte az egész történetet.

A varjú figyelmesen hallgatta, aztán azt mondta "Kedvesem! Az a szörnyű róka becsapott. Nem tudja ő sem ezt a fát kivágni, sem akármelyik másikat. Fejszéje sincsen neki. Ne hagyd, hogy harmadjára is kijátsszon!"

Így másnap, mikor jött a róka, a szarka megvetően szólt le hozzá. "Tűnj innét! Nem tudsz többé átverni! Nem tudsz te semmilyen fát kivágni, hiszen fejszéd sincsen!"

A róka dühös volt, hogy elúszott az aznapi lakoma. "Ostoba vagy te ahhoz, hogy ezt magadtól kitaláld. Ki mondta ezt neked?"

"A barátom, a varjú mondta. Ő ismeri a trükkjeidet."

"Hát ideje meglátogatni a varjút. Majd megtanítom én neki, hogy ne üsse bele a csőrét a dolgomba!" Kiáltotta mérgesen a róka és eloldalgott. Egy lekaszált rétre ment, ott nyitott szájjal elterült mint egy halott.

"Hamarosan megtalál engem a varjú." gondolta. Igaza lett. Nemsokára körözni kezdett felette a varjú. Közelebb és közelebb repült, míg végül a rókára szállt. Róka nyelve kilógott, így a varjú azt gondolta, abból csíp először. Éles csőrével odakapott.

A róka ekkor felugrott és elejtette a varjút. "Hát te vagy az, aki tönkretette a játékomat a szarkával, igaz? Úgy megtanítom neked az illemet, hogy máskor ne avatkozz bele a szórakozásomba! És mivel ma nem kaptam fiókát, téged eszlek meg!"

"Nem gondolhatod, hogy megeszel!" sírt a varjú.

"De pontosan az a tervem. Nem gúnyolódhat velem egy állat sem!"

A varjú sóhajtott. "Azt hiszem, hogy ha meg kell történnie, meg fog történni. De ha tényleg példát akarsz mutatni velem a többi madárnak, nem most kéne megenned! Elébb ki kéne terítened a földre teljesen. Az jobb lenne, mert mindenki látná, hogy milyen kegyetlenül elbántál velem."

"Azt hiszem, igazad van." Mondta a róka. Elhelyezte a varjút a földön, majd felemelte a mancsát, hogy lecsapjon, de a varjú kicselezte és elszállt.

"Így jártál! Elég okos voltál, hogy elkapj, de nem eléggé, hogy meg is egyél!"

Ez volt azon ritka esetek egyike, amikor a róka találta magát kicselezve.

Fordított szöveg forrása: http://oaks.nvg.org/mikko1.html#3

Kép forrása: https://www.alamy.com/stock-photo/the-fox-and-the-crow.html?page=2