A farkas mindig könnyen összerúgta a port a falusiakkal. Mikor egyszer nagyon csúnyán ellátták a baját, visszahúzódott az erdőbe, hátha könnyeb prédát talál ott. Így történt, hogy találkozott egy kecskével és egy kossal.

"Vajon mit keresnek itt?" Elmélkedett magában a farkas. "Nem tartoznak ide, ez számukra veszélyes vidék."

A kecske és a kos is tudta, hogy nincsenek az erdőben biztonságban. De hova máshova mehettek volna? Az öreg gazda elszegényedett, így nem tudta tovább etetni őket, kénytelenek voltak eljönni a farmról.

"Ez az erdő félelmetes!" Mondta a kos a kecskének. "Szerinted van esélyünk, ha megtalál a farkas?"

A kecske bólintott. "Igen, nekem van egy tervem." Ezzel a lendülettel elővett egy zsákot és félig megtöltötte száraz faszilánkkal. Mikor megrázta a zsákot, az félelmetes zörejlésbe kezdett. Fogta a zsákot, a vállára vetette, majd rámosolygott a kosra "Ne félj! Nem esznek meg olyan könnyen az erdei állatok!"

Ebben a pillanatban eléjük lépett a farkas.

"Héj!" Szólt oda gyanúsan a farkas. "Mi van abban a zsákban? Ne kamuzzatok! Mondjátok el az igazat vagy megölöm mindkettőtöket!"

A kecske kissé megrázta a zsákot. "Hogy ebben? Csupán koponyák és csontok, ami a farkasok után maradt, akiket felfaltunk. De már jó ideje nem találtunk farkast az asztalunkra! Milyen jó, hogy jöttél te! Készülj kos! Öljük meg ezt is!"

A kos előre szegezte a szarvait, mintha csak támadni készülne. A farkas, túlságosan meglepődve, hogy megmozduljon, hangos siránkozásba kezdett. "Testvérek! Testvérek! Ne öljetek meg! Ha megkíméltek, meghálálom!"

"Vissza kos! Hallgassuk meg a farkast." Mondta a kecske, majd a farkasra nézett. "Mit tudsz felajánlani, ha megkíméljük az életedet?"

"Tizenkét farkast küldök magam helyett." Ígérgette a farkas. "Az több hús, mintha csak engem ölnétek meg."

"Tizenkettő." Ismételte a kecske. "Helyes! Tizenkét farkas valóban több húst jelent! De figyelmeztetlek: megnézheted magadat, ha nem tartod be a szavad!"

Így a farkas szaladt, ahogy a lábai bírták, hogy előkerítse tizenkét testvérét.

"Azért hívtalak titeket, hogy elmondjam, rettenetes veszélyben vagyunk!" Magyarázta testvéreinek a farkas. "Egy kecske és egy kos! Azért jöttek az erdőbe, hogy farkasokat faljanak fel! Hallottam, amikor rettenetes ricsajjal megzörgették az áldozataik csontjait és koponyáit! Meneküljön, aki látja őket!"

"Tessék?" Értetlenkedett a többi farkas. "Tizenhárom farkas nem ijedhet meg egy kecskétől és egy kostól! Közös erővel legyőzzük őket!"

"De nélkülem!" Mondta az ijedt farkas. "Nem akarom még egyszer látni azt a kettőt!"

Így megindult a farkas tizenkét fivére.

Ahogy a kecske meglátta őket, felszaladt egy fára. A kos követte, de nem jutott magasra. A fa alá érkezve felnéztek a farkas-fivérek. "Most legyen nagy a szátok! Gyertek! Mi készen állunk!"

"Készülj kos!" Kiáltotta a kecske. "Itt vannak mind. Ne vesztegessünk több időt! Ugorj és ölj!"

A kecske elkezdett lemászni a fáról, mindeközben eszelősen rázta a zsákot. Egy rúgással a lelökte a kost, aki a farkasok fején landolt.

"Nagyszerű kos! Öld meg mindet!" Kiáltotta a kecske, kezében hevesebben kezdett szólni a zsák. "Egyet se hagyj elmenekülni!"

A zűrzavarban a meglepett farkasok mindenfelé szaladni kezdtek. Egymást hátrahagyva futottak. "Szörnyűség!" Kiáltozták.

Ezután a kecske és a kos békében élhettek az erdőben.

Fordított szöveg forrása: http://oaks.nvg.org/mikko2.html#8

Kép forrása: https://www.behance.net/gallery/25742005/The-Lucky-Goat-and-Ram-small-Comic-Tale

Néhány nappal, miután a macska a szolgálatába lépett, a róka találkozott a farkassal. Nem sokat látták mostanában egymást, leginkább azért, mert a farkas nehéz időkön ment keresztül és az éhhalál szélére jutott. Azonban sikerült levadásznia egy ökröt, így újra erőt nyert magának.

"Szép napot!" Köszönt barátságosan a róka.

"Szép napot neked is! Hogy vagy?" Kérdezte a farkas.

"Nagyon jól, nagyon jól! Nemrég szolgálatomba állt valaki, aki nagyszerű cseléd! Nem túlságosan nagy, de elég erős és gyors ahhoz, hogy még azelőtt leteperjen és megegyen, hogy egyáltalán észre vennéd."

"Valóban?"

"Valóban. Csak látnod kéne!"

"Valóban szeretném látni azt a cselédet, ha ilyen csodálatos!" Mondta a farkas.

"Hát akkor telepedj le az ajtórés elé, hogy bepillanthass a konyhába. Éppen itthon van. De figyelmeztetlek, nehogy megpillantson! Ha meglátja a szőrszálad legvégét is, nem garantálhatom az épségedet!"

A farkas nagyon elámult ezen. Óvatosan odaólálkodott a róka konyhájának ajtajához, majd lassan szimatolni kezdte a rést. Bent a macska, meglátva a farkas orrának a hegyét, azt gondolta, hogy egy egér ólálkodik az ajtórés környékén, ezért minden karmával odakapott. Ezzel úgy megijesztette a farkast, hogy azon nyomban elmenekült az erdőbe.

Még lihegett a szaladástól, amikor összetalálkozott a medvével. "Hallottál arról a rettenetes cselédről, aki a macska szolgálatába állt?" Kérdezte.

A medve nem tudott semmit, ezért a farkas elmondta a rettenetes élményét.

Mindez megmozgatta a medve fantáziáját. "Rá kell lesnem erre a csodálatos szolgálóra!" Mondta, majd megindult a róka házának irányába.

"Én megvárlak inkább itt!" Szólt utána a farkas. "És figyelmeztetlek, légy nagyon óvatos!"

Amikor a medve odaért a róka otthonához, halkan elkezdett szaglászni a konyhaajtó rése alatt. Alig szippantott párat, amikor egy rettenetes légy lecsapott az orrára.

A medve felkiáltott, majd visszaszaladt a farkashoz.

"Láttad?"

"Épp csak megpillantottam a farka végét, amikor a hosszú és éles karmaival rám támadott."

"Atyám! Bárcsak egyszer tényleg megleshetnénk!" Sóhajtotta a farkas. "Azt hiszem, meg kéne kérnünk a rókát, hogy közelebb engedjen hozzá."

Így elmentek  rókához, aki azt felelt. "Talán, ha rendeznétek egy lakomát, amire őt is meghívjátok, akkor elmenne rá."

"Helyes!" Mondta a farkas. "Így fogunk tenni! Még mindig van egy kevés az ökörből, amit vadásztam. Pont elég egy lakomához."

Megsütötték a maradék ökröt, előkészítették a lakomát.

"Most megyek, szólok a cselédemnek." Mondta a róka. "Mikor halljátok, hogy közeledünk, bújjatok el valahová, ahonnét láthattok minket, de mi nem láthatunk titeket. Ha mégis megpillantana titeket a szolgám, nem vállalok felelősséget a következményekért."

Így a farkas elrejtőzött a bokrok mögé, míg a medve faágakkal takarta el magát. Jött a macska és a róka, leültek a lakomához.

Ekkor a farkas, mivel nem látott semmit, megpróbált kinézni a bokrokból, de a macska kiszúrta a mozgolódását és morgott egyet az irányába. Egyetlen ijedt ugrással a fák közé vetett magát a farkas, hogy addig szaladjon, míg ki nem fulladt teljesen.

A macska is megrémült, ezért a közeli fa felé kezdett szaladni. A medve azt hitte, őt akarja elkapni a szörnyű rém, ezért elhajította az ágakat. A medve úgy szaladt, hogy véresre koptak a talpai, de még sokáig nem állt meg.

Így a róka és a macska kettesben fejezték be az ökröt.

Fordított szöveg forrása: http://oaks.nvg.org/mikko2.html#6